Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pusztító tűzvihar

 

- Szia! – Hallom felcsendülni nagyapám hangját a hátam mögül.
- Szia! - Hova-hova? – De jókor jön ő is!
- Hát gondoltam kijövök egy kicsit sétálni. És te mit csinálsz itt? – kérdi huncut mosollyal az arcán.
- Én is sétálgatok. – Lehet, nem vagyok elég meggyőző, mert hirtelen olyan komolyan néz rám.
- Nézd csak, mekkora hülyének nézel te engem? Délután, sétálgatsz a kertben, egy számodra ilyen nehéz időszak után, mellesleg innét feltűnés nélkül ki tudsz jutni, elvinni egy kocsit és eltűnni az országból.
- Jaaaj, nagyapa ez csak spekuláció! Csak sétálgatok, miért kell mindenbe mindent belelátni? – Próbálok hárítani, nem túl nagy sikerrel.
- Igen? Akkor ez mi? – Felemeli a kezében lévő táskát, amiben ráismerek saját táskámra, amibe az útra pakoltam be. Ujuj! Ezt hogyan magyarázom ki, azonban nincs rá lehetőségem, mert rögtön folytatja. – Nézd, nem akarsz beszélni róla?
- Nem – Hátat fordítok neki és mellkasom előtt összefonom a kezeimet.
- Tudod, teljesen mértékben ismerem azt a folyamatot, ami most benned lezajlik. – De magabiztos valaki! Ezt nem veszem be, bizonyítsa be. -
- Most biztosan arra gondolsz, hogy bizonyítsam be. – Hirtelen mintha a szívem is kihagyott volna egy ütemet, annyira meglepődtem, de gyorsan lenyugtatom magam, hogy biztosan, csak ráhibázott.
- Fiam – Kezét vállamra teszi, úgy folytatja. – Nem csak ráhibáztam tudom, mert én is pont ilyen voltam ennyi idősen. – A meglepődöttség teljes erejével söpör rajtam végig. Ez kezd érdekes lenni, hallgatok, s ő közben maga felé fordít. – Tudom, hogy a bátyáddal mostanában nem jöttök ki túl jól. – S ahogy ezt kimondja izzani kezd bennem az elemi düh és gyűlölet.
- Kérlek, ne nevezd így, az ő neve Shine!- Mondom kicsit hangosabban, s a dühtől eltorzult arcomat látva, megsajnál, látom rajta. Engem csak ne sajnáljon senki! Elkapom a fejem, de ő visszafordítja, s mélyen a szemembe néz.
- Ő igenis a testvéred és az is marad örökké.
- De jó nekem. – Válaszolom flegmán és húzom tovább az idegeit.
- Nah ebből elég. – Érdekes, hogy ezt is milyen nyugodt hangnemben mondja. Arcizma sem rezdül közben. – Ő nagyon szeret téged most is és bármit megtenne érted. Nagyon sok dolgot tett miattad, amikről nincs tudomásod, s ha ezeket tudnád, lehet, hogy teljesen más lenne a véleményed róla. Ő azonban nem terhel téged ezekkel, még azzal is védeni akar, hogy nem beszél róluk. S tűri, hogy ilyen igazságtalanul viselkedj vele.
- Értem, akkor most ő itt a helyi hős, én meg a rosszfiú. – Dühöm csillapíthatatlanul tombolva hömpölyög. Nem igaz, hogy mindenért engem hibáztatnak. S, ha engem ért sérelem, még abból is kihozzák, hogy én vagyok a hibás érte. – De ne feledd el, hogy ő volt apával és anyával karöltve, akik elküldtek három évre, melegebb éghajlatra.
- Ebbe a szüleidet ne keverd bele, ők teljesen más tészta. – Hát ezt nem hiszem el!
- Már miért is lennének más tészta? – Kiáltom magamból kikelve.
- Mert ők tényleg hibát követtek el. – Ez a mondat minden indulatomat megsemmisíti bennem. – Nem tudom milyen anya az, akinek ilyen az eszébe jut, s a baj, hogy nem jó indulatúan. Ez biztos, apádat meg befolyásolja teljes mértékben.
- S Shinet is.
- Őt nem tudta, ő mindig kiállt melletted. Sok vitájukat hallottam. Minden alkalommal melléd állt.
- Ezt most csak biztosan úgy mondod. – Karba teszem kezeimet, s így kezdek el sétálgatni, ő lassan jön mögöttem.
- Nem tudom elhinni. – Csak ennyit tudok mondani, ezt érzem. Nem hiszem, hogy ő engem védett volna és az érdekeimet akarta érvényesíteni.
- Pedig így volt, s ha nem is hiszed, gondolja csak abba bele, hogy mielőtt elmentél hogy vélekedtél róla, mert akkor még reálisan ítélted meg. S, hogy az a Shine mit tett volna. – És talált. Az a Shine...kiált volna mellettem, de ő már nem lehet ugyan az. Megváltozott, akár mit is mondanak.
- Bármit is gondolsz most, ez mindig jusson eszedbe, s az hogy lehet igazságtalanul ítéled el, s úgy hogy végig érted harcolt. – Ez nem lehet, de ennek így mi értelme?
Gondolataimmal küszködve vonulok el szobám csendjébe. Vajon Leenek igaza van és mindig engem akart védeni? Akkor legalább egyetlen egyszer meglátogathatott volna! Ez annyira nagy idő, hogy nem lehet csak úgy elfelejteni. Azonban megtanultam erősebb és határozottabb lenni, így nem hagyom, hogy kétségeim felőröljenek. Hamar megunok itt ülni, összekapom magam és kimegyek a nappaliba. Gondoltam leülök egy géphez, nem mintha nálam nem lenne, de itt most jobban érzem magam. Annyira fényes itt minden, ami pozitívan hat rám. A gépben kutakodva az előzmények között érdekes cikkeket találok. Rákattintok, s rögtön el is olvasom. A szívem, mintha kihagyott volna egy ütemet, a teljes sokk minden erejével söpör végig rajtam, légzésem felgyorsul, szinte megállíthatatlan, mintha a mellkasomból valami ki akarna szakadni. Annyira fáj, amit megtudtam. Tornádó módjára szabadulok ki innét, biztosan haladok célom felé. Ezt nem hiszem el. Dühöm megállíthatatlan, de most egy emberfeletti erővel uralkodok rajta. Kívülről csak egy kicsit feszültnek tűnök. Megtalálom őt vagyis inkább őket. Pont őket, Shine szobájában. Kicsapom az ajtót, ők idegesen pillantanak rám.
- Hát ez szép, már kezdtem kételkedni magamban, de rájöttem, hogy nincs igazam. – Lassan, tagoltan beszélek, a feszültség azonban kiérződik hangomból.
- Miről van szó?
- Arról Shine, hogy te is szerelmes voltál Nick mostani feleségébe! Akivel most már több éve együtt élnek velünk egy házban és te minden nap találkozol velük, ennek ellenére továbbra is barátodként kezeled Nicket. S a saját testvéreddel meg mit tettél.
- Figyelj, ez nem ilyen egyszerű.
- Igen? Akkor eddig miért nem mondtad és kellett a netről megtudnom? Valaki előttem ezt nézte és így találtam meg.
- Hát, az lehet, hogy Charlie volt. – Mondja Nick
- Szép, tőle kell megtudnom. – Közelebb lépek Shinehoz, ő nyugodtan áll és nekem beszél
- Ez egy teljesen más ügy és nem kapcsolódik ide. – A kezemmel egy ideges mozdulatot teszek. Nem igaz már.
- Igen? Csak úgy, hogy őt továbbra is szeretted és most is a legjobb barátok vagytok, engem meg egyszer sem látogattál meg. Hát én valahogy erre nem lettem volna képes. – Dühöm csillapíthatatlan, hangom emelkedett. Ő közelebb jön hozzám, látom, hogy valami megindul benne. Lehet, hogy túllőttem a célon? Nem érdekel, ő is. – Gyűlöllek! – Ezt most mondtam legelőször neki, még engem is meglep. Fogom magam és kiviharzok a szobából, még látom, hogy határozottan megindul felém, én csak szaladok előle.
- Shane! – Hallom hangját felcsendülni mögöttem, ahogy nevemet mondja máskor már rég megállásra késztetett volna, de most csak lelassít. Nem bírom ki, hogy ne nézzek rá. – Nagyon jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. Bármit is gondolsz rólam, bármit is mondasz nekem, én mindig ott leszek veled és figyellek téged. Nem tudsz elbújni előlem, mert megtalállak bárhol is vagy. – Hangja érzelmekkel teli, szavai szívem jégpáncélját felolvasszák, mint egy hatalmas, pusztító tűzvihar. – Bárhogy is menekülsz előlem én utolérlek, megküzdök a démonjaiddal, amik felemésztenek. – Itt már nem bírom tovább a teljes bűnbánat, s megbocsátás uralkodik el rajtam, szinte szaladok felé és nyakába vetem magam. – Mert túl fontos vagy ahhoz, hogy elveszítselek. – Ő szorosan magához szorít. Úgy, mint régen.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

vélemény

(Isley, 2011.02.11 21:23)

Szia!

Eddig ez tetszett a legjobban! Szerintem felesleges lenne kiemelni azokat a mondataidat és több szavas kifejezéseidet, amelyek verbális bravúrjaid legprofibb megnyilvánulásai, ugyanis elképesztően sok van belőlük. Talán az elsőt mégis: "dühöm csillapíthatatlanul, tombolva hömpölyög." Ilyenfélékből nagyon sok. Könnyebbé teszi az érzelmek feldolgozását, és ezáltal közelebb visz a karakterek pontos megértéséhez. Néhány hivatásos író sokat tanulhatna tőled!;)

Shane...Végre meg van a név!;) Tetszett a története. A továbbiakban remélem majd kiderül, hogy miért az ő szemszögéből meséled a történetet, vagy, hogy mi ennek a jelentősége. Ez a Nick-es dolog teljesen érthetetlen volt viszont. Majd megtudjuk idővel nyilván, de az ott számomra követhetetlen volt. Sokszor alkalmaznak ilyet, szóval ez most még csak nem is kritika.:)

Re: vélemény

(Crystal, 2011.02.11 21:32)

Szia!

Nagyon örülök, hogy tetszett a történet. Igen, végre fény derült arra a bizonyos névre. :) Azért Shane szemszögéből mesélem a történetet, mert egy kicsit szeretném az ő karakterét is közelebb hozni, azonban a történet fő vonala Shine szemszögéből lesz láttatva. :) A Nickes dolog Esther novellájához kötődik, de pontosan el lesz majd magyarázva Shine szemszögéből, ugyanis ott ő az egyik központi karakter. Nagyon nagyon örülök, hogy tetszett és köszönöm szépen a sok dícsérő szavat.

Re: Re: vélemény

(Isley, 2011.02.11 22:49)

Szóval ez az indok.:) Az valóban szerencsés dolog, hogy nem egyből a főszereplő bemutatásával kezdesz, és eleinte élvezetes is, hogy ő még homályos és titokzatos. Majd kibontod a számodra tetsző tempóban és módon.:)

Egyébként Shane neve honnan jött? Ugyanis, ha esetleg nem tudnád van egy igen kiválónak értékelt western klasszikus film, aminek ez az eredeti címe.

http://www.imdb.com/title/tt0046303/

Magyar címe: Idegen a vadnyugaton, és a főszereplő neve Shane. Esetleg érdekelhet téged.:)

Szóra sem érdemes. Shane karaktere pedig szimpatikus.;)

Re: Re: Re: vélemény

(Crystal, 2011.02.12 09:34)

Örülök, hogy így gondolod. Igen, szeretném még, hogy Shine titokzatos legyen és valahol a homály fedje karakterét, de majd egyszer csak előlép a sötétből. :D Ő a főattrakció. Szeretném kiválóan megalkotni a karakterét. A filmről még nem hallottam, de majd utánanézek, tényleg érdekel. Köszönöm szépen. Shane neve pedig onnét ered, mert szerettem volna ha egy kicsit összecseng Shineéval, mert testvérek és valamilyen szempontból nagyon hasonlóak, de ki akartam ezzel fejezni azt is, hogy bármennyire is hasonlítanak, nem ugyan olyanok. Shane egy fiatal lázadó karakter, Shine bonyolult jellem. Majd meglátod, remélem tetszeni fog. Még egyszer köszönöm a szép kritikát és hogy írtál.