Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Charlie

Csak bámultam ki a fejemből, miközben az ablakból néztem őt. Máson se járt az agyam, mint, hogy mennyire eltoltam mindent. Annyira gyönyörű, istenem. Bárcsak újra megérinthetném, megcsókolhatnám, megint úgy, mint régen. Olyan szép vagy Eliza, az én Elizám. Ha belegondolok, hogy az enyém voltál valaha, elfacsarodik a szívem. És inkább törölném ki minden emlékem, csak ne fájna ennyire a hülyeség, amit tettem. Istenem, de utálom én a józanodást. Ilyenkor minden hiba, amit elkövettem még nagyobbnak tűnik.

Hirtelen valaki a vállamra teszi a kezét. Hozza rám a frászt. Most végképp nem akarok senkivel sem beszélgetni. Remélem csak az új számunk klippjéről akar velem a manager beszélni. Ajánlom neki, mert most nem tudnék senkivel se jópofizni.

- Charlie!- szólal meg vidáman. A francba!

- Szia apa. Mióta állsz már itt?

- Éppen elég régen. – Éppen elég régen, hogy lássa, őt bámulom. Úr Istenem, ez de ciki. Mellém sétál, egészen közel az ablakhoz, és a szemembe néz. - Mond csak, miért?

- Nem mindegy ez neked? - miért, miért, miért? Ha el tudnám felejteni.

- Ha nem akarsz róla beszélni...

- Ez nem a te dolgod, ne szólj bele. Ha tudni akarod Melanie sokkal belevalóbb és szexibb, mint Eliza.

Nem szól semmit, csak ránéz Elizára.

- Miért látok akkor a szemedben mást?

- Nem tudom mit látsz. Nézd Nick, jól vagyok. Egyszerűen csak nem tesz jó szakítás után, ha folyton az exünk közelében vagyunk. Még, ha nem is érzünk semmit.

A fejem az ablaküvegnek támasztom, hosszú raszta tincseim az arcomba omlanak, és eltakarják azt az elgyötört képet, amit most vághatok. A kezem ökölbe szorul.

- Charlie – megfogja a megfeszített kezem. – Charlie, nézz ide!

- Nem, nem szeretem már. – Kicsit megkésve, és eléggé bizonytalanul csúsznak ki a számon a szavak.

- Nem tudsz becsapni, annál jobban ismerlek.

- Te ezt nem érted. – Nick csak bámul rám.

- Jól van, ha nem akarod elmondani.

- Nem érdemlem meg őt.

- Tényleg nem. De Eliza nem is abba szeretett bele, hogy tökéletes vagy, hanem abba, hogy céltudatos. Kitartóan ostromoltad őt, ami végül bejött. Miért vagy most így letörve?

- Jaj, Nick! Olyan hülye vagyok. – mosolyog egyet, és szorosan megölel.

- De ja vu.

- Mi?

- Hadd meséljek el valamit. Gyere – szólt, és közben leült a kanapéra. Csettintett, és egy szolga 2 whiskyt hozott elénk. – Nem is olyan régen történt. Az egész egy szakéval kezdődött. Egy felkapott japán teaházba látogattunk el páran. Mindenhol gyönyörű gésák voltak. Nem is csoda, hogy Nathnek azonnal megtetszett az egyikük. Kár, hogy a lányra más is szemet vetett. De ez nem lett volna gond Nathnek, hacsak nem a legjobb barátjáról van szó, hát visszalépett. Bár ne tette volna.

- Ez elég hülye szitu.

Tovább is van még, nincs itt még vége. Szóval mr. Jóbarátnak nem volt szerencséje a Gésával, de a lány ezen hamar túltette magát. Mint ez egy gésánál nem is meglepő, hamar talált magának helyette férfitársaságot, és mire Nath kettőt pisloghatott volna már a lányon gyűrű volt. A vőlegény közös ismerőse volt Nathnek és barátjának, így együtt nézhették végig, ahogy oltár elé vonul szeretett Gésájuk egy olyan férfivel az oldalán, akit talán nem is szeret. Legalábbis ők ezt gondolták. De hát egy gésa már csak ilyen, kiismerhetetlen. Egyre csak teltek a hónapok, anélkül hogy Nath újra találkozhatott volna azzal a Gésával, akit már olyan régen a szívébe zárt. Bárcsak ne hitt volna neki, hogy így lesz a jobb mindkettejüknek, bárcsak ne hagyta volna őt, bárcsak visszaforgathatná az időt. Aztán egy nap, Nath nevelőapja estélyt tartott a villájukban, és meghívta rá Richard Milfordot és bájos feleségét,

- Kagomet. Ez a ti történetetek. Még sohasem mesélted el az elejét. Jól lerövidítetted a sztorit, mikor azt mondtad, hogy anyának már volt egy férje, és miattad vált el. – Nick elmosolyodik.

- Én is próbálom elfelejteni néha. De ezen a bálon végre elhatároztam magam, és nem érdekelt, hogy kivel van éppen. Bár őt sem érdekelte különösebben. Akkor buktunk csak le, mikor szőke hajú kisfiú született.

- Várjunk csak…

- Ohhh, hát, nem erről akartam beszélni. Te ezt még nem tudtad?

- Honnan kellett volna tudnom?

- Hát nem tőlem. Nem akartam, hogy mindenki erről csámcsogjon. De ebben a házban minden kitudódik előbb vagy utóbb.

- Ha jól tudom, elég nagy pletykatéma voltatok akkoriban. Sőt! – túlságosan is. – folyton egymást martátok a médiában, ha éppen nem voltatok együtt.

- Ne feszítsd túl a húrt.

- Jól van, nyugi.

- Nem erről akartam beszélni. Nem akarom, hogy elkövesd ugyanezt a hibát, hogy elengeded azt a nőt, akit szeretsz. – Ezzel felállt és elment. Mire odanéztem volna, Eliza már nem volt kint a kertben. Sóhajtottam egy nagyot, és lehúztam a whiskyt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.